Addiktológia

A szenvedélybetegek hozzátartozói közvetlen környezetükbe nehezen beszélnek problémáikról, a társadalom nehezen tolerálja e problémát. Míg „inni, férfias”, alkoholistának lenni szégyen. A drogbetegektől pedig félelemmel húzódnak el az ismerősök. Jogosan titkolják sokszor a hozzátartozók, mind a problémát, mind a kezelést. Eközben teljesen magukra maradnak, s sokszor a családon belül sem beszélnek nehézségeikről. A hozzátartozók legtöbbször elfojtják negatív érzelmeiket, a haragot, a bűntudatot. Szélsőségesen hánykolódnak a vád és önvád között, ezzel hátráltatva mind saját problémájuk feldolgozását, mind klienseink előrejutását. Tehetetlenségüket, reménytelenségüket, aggodalmaikat félnek megfogalmazni, így feldolgozni sem tudják. A csoportokon megfogalmazva, elemezve ezen érzelmek természetes megjelenését, segítjük őket ezek azonosításában, illetve asszertív kezelésében. A szenvedélybetegek játszmái következtében a családtagok, hozzátartozók problémamegoldásai ugyanazon szabályokat követik, nem képesek változtatásra, hatékonyabb, konstruktívabb életvitel kialakítására. Játszmaelemzéssel, a megszokott cselekvéseikből, válaszaikból kiragadva őket, alternatív megoldásokat ismerhetnek fel, ami a családon belül is változást idézhet elő. A szenvedélybetegek a terápia alatt ellenállásaik védelmében sajátságosan használják hozzátartozóikat, próbálják megnyerni őket, hogy mintegy védje meg őket a változástól. Ők tehetetlenül állnak a nehézséggel szemben, nem akarván elárulni családtagjukat, és nem szembefordulni a segítőkkel. Nem koalíciót akarunk kötni a szenvedélybeteggel szemben, ami számára erősíthetné az ellenállást, hanem egy közös rendszerben szeretnénk dolgozni, közös szemléletet kialakítani. Ez a későbbiekben a terápia befejezése után is hasznos, segíti a klienseket a családba való visszailleszkedését, a visszaesés megelőzését. Az alkoholisták, drogfüggők családjaira jellemző az én határok elmosódottsága, a felelősség körülhatárolatlansága, a helytelen kontroll. A terápia során a klienseknek fel kell vállalniuk a felelősséget előrehaladásukért, döntéseikért, egyre nagyobb mozgásterükben tett cselekedeteikért. Fontosnak tartjuk, hogy ez a felelősség megmaradhasson az ő kezükben, miközben a család támogatja és segíti próbálkozásaikat, döntéshozatalaikat. A hozzátartozók ambivalens érzésekkel állnak ehhez a kérdéshez, egyrészt félelmeik, bizonytalanságaik vannak, másrészt megkönnyebbülnek, hogy amiért tenni nem tudtak, annak felelőssége nem terheli őket. Természetesen nem arra bíztatjuk őket, hogy hagyják magukra betegeinket problémáikkal, nehézségeikkel. A szenvedélybetegek hozzátartozói szenvedélybeteg hozzátartozóikkal való játszmáik során gyakran maguk is társfüggővé válnak. Képtelenek lesznek a játszmákból kilépni.Ennek következtében maguk is betegekké válnak. Segítségre van szükségük. Egyéni konzultációk: Fájdalmak, veszteségek feldolgozása, társfüggőség esetén SZFHT Csoport: Nem csak támogató, hanem mély, belső munkára késztető terápiás csoport. A szenvedélybeteghez való helyes viszonyulás, az asszertív viselkedés és a játszmamentes kommunikáció kialakításának szükségessége esetén!