Pszichopedagógia

A pszichopedagógia a bio-pszicho-szociális ártalmak következtében kialakult idegrendszeri-, illetve érzelmi- és személyiségfejlődésben jelentkező pszichés sérülés miatt viselkedés- és teljesítményzavarokkal, beilleszkedési/alkalmazkodási nehézségekkel küzdő gyermekek, fiatalok, ifjú felnőttek és családjuk körére irányuló interdiszciplináris gyógypedagógiai (nevelési, oktatási, fejlesztési, terápiás és rehabilitációs) tevékenység. Célcsoportok: a pszichés fejlődés zavara miatt érzelmi-, viselkedés és/vagy teljesítmény/tanulási zavarokkal küzdő gyermekek, serdülők, fiatalok, fiatal felnőttek és családjuk körébe tartozó felnőttek. Pszichopedagógiai tevékenységformák:

• kognitív funkciózavarok (pl. a figyelem, emlékezet zavara)
• a szociális fejlődés zavarai (pl. a kapcsolatteremtő készség zavara, az agresszió szocializálatlan levezetési módja)
• vegetatív tünet-együttes és funkciózavarok (pl. csökkent terhelhetőség, alvászavarok)
• motoros funkciózavarok (pl. hiperaktivitás, mozgáskoordinációs zavarok)

A pszichopedagógiai diagnosztikus és terápiás tevékenység fő területei:

• a személyiség és a társas kapcsolatok
• kognitív funkciók (végrehajtó funkciók, figyelem, koncentráció, orientáció, receptív és expresszív beszéd, érzékelés, észlelés, motorium, vizuomotoros organizáció, tanulás, emlékezet)
• affektív funkciók (emóciók, érzelmek, hangulatok, kötődés, empátia, érzelmi intelligencia, érzelmi zavarok)
• ismeretek: a gyermek tanult, szerzett ismereteinek köre, tudásszintje (utánzáson, megértésen, aktív beszéden alapuló ismeretek, olvasás, írás- helyesírás, számolási készség, általános tájékozottság)
• adaptív viselkedés (önállóság, társas kapcsolatok, beilleszkedés, önkontroll, interakciók, játék, szabadidő szervezése) megismerése és fejlesztése

Diagnosztikában felhasznált fő eszközök: exploráció, anamnézis, interjú, megfigyelés, szűrővizsgálatok környezettanulmány, státusz. klinikai pszichopedagógiai szakvélemény; tesztek: kompetencia körön belüli személyiségvizsgálatok, projektív eljárások, pszichológiai képességmérő tesztek, klinikai pszichodiagnosztikai eljárások, pedagógiai, gyógypedagógiai teljesítmény- és részképességmérő eljárások, intelligencia vizsgálatok, szociális tesztek, felmérések Terápiák: primer prevenció (megelőzés), szekundér prevenció (pszichopedagógiai intervenció), tercier prevenció (rehabilitáció), szocioterápiák, pedagógiai, művészeti terápiák, gyógypedagógiai terápiák és fejlesztő módszerek, pszichopedagógiai specifikus terápiák Főbb kompetenciák:

• pszichopedagógiai diagnosztikai és terápiás eljárások alkalmazása
• kommunikációs fejlesztés, tréningek ismerete, levezetése
• iskolai, intézményi szereplők közti kapcsolattartás képessége
• pedagógiai-pszichológiai-gyógypedagógiai dokumentumok értékelése, elemzése, összeállítása
• környezettanulmány, esettanulmány készítése, esetelemzés, problémamegoldás
• pszichopedagógiai szakvélemény készítése
• prevenciós és intervenciós programok, foglalkozások tervezése, szervezése, lebonyolítása
• sajátos nevelési igényű gyermekek foglalkoztatása, rehabilitációs ellátása
• beilleszkedési, tanulási, magatartási zavarokkal küzdő gyermekek komplex ellátása
• hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű, speciális szükségletű gyermekek ellátása
• tanulók képesség és más szempontok szerinti csoportba sorolása, differenciált, korszerű fejlesztése, felzárkóztatása, kompenzáció, korrekció, megerősítés
• gyógypedagógiai, pszichopedagógiai fejlesztések, innovációk, fejlesztő projektek támogatása, célok operacionalizálása, folyamatok szabályozása.

Munkaforma:

• tanulóval: egyéni és csoportos formában
• team munkában: orvossal, védőnővel, pszichológussal, szociális munkással

A pszichopedagógus tevékenységét a következő tüneteknél érdemes igénybe venni:

• kognitív funkciózavarok (pl. figyelem, emlékezet zavara)
• a szociális fejlődés zavarai (pl. a kapcsolattartó készség zavara, az agresszió szocializálatlan levezetési módja)
• vegetatív tünetegyüttes és funkciózavarok (pl. csökkent terhelhetőség, alvászavarok)
• motoros funkciózavarok (hiperaktivitás, mozgáskoordinációs zavarok)
• adaptációs (beilleszkedés zavarai) zavarok.

A pszichopedagógus a következő feladatokat végzi a terápiákon:

• a szocializációt segítő képességek (együttműködés, alkalmazkodás, normakövetés, önállóság, önkifejezés, pozitív önértékelés) fejlesztése
• az egyéni tanulási és ismeretszerzési technikák megtanítása, alkalmazásának fejlesztése
• a környezeti nevelés: az egyéni igények alapján a saját környezet megfelelő kialakításának támogatása
• az eredményes társadalmi beilleszkedést elősegítő szabadidős program, önkiszolgálás, munka, tehetséggondozás, felzárkóztatás, társas kapcsolatok, közösségi tevékenységek kialakításának ösztönzése, elősegítése

A pszichopedagógus szakfeladatai a diagnosztikus és terápiás tevékenység fő területein

• kognitív funkciók (végrehajtó funkciók, figyelem, koncentráció, orientáció, érzékelés, észlelés, tanulás, emlékezet)
• affektív funkciók (emóciók, érzelmek, hangulatok, kötődés, empátia, érzelmi intelligencia, érzelmi zavarok)
• alapvető ismeretek (a tanult, szerzett ismeretek köre, tudásszintje, utánzáson, megértésen, aktív beszéden alapuló ismeretek, olvasás, írás-helyesírás, számolási készség, általános tájékozottság)
• adaptív viselkedés (önállóság, társas kapcsolatok, beilleszkedés, önkontroll, interakciók, játék, szabadidő szervezése)
• diszkalkulia (a matematikai készségek károsodása, amely nem magyarázható szellemi károsodással; a zavar az alapvető műveletekre – összeadás, kivonás, szorzás, osztás – vonatkozik, valamint érintheti az absztraktabb folyamatokat is)
• diszlexia (szövegértési problémával párosuló olvasászavar, gyakran írászavarral jár együtt)
• diszgráfia (a gyermek íráskészsége elmarad az életkorától elvárhatótól, és ez nem magyarázható mentális elmaradással)
• konduktív ellátás (a központi idegrendszer sérüléséből fakadó különböző mozgászavarok, és ehhez társuló problémák kezelése

Kompetenciája határain belül maradva a pszichopedagógus elemzi az anamnesztikus (személyes, illetve betegségekre vonatkozó) adatokat, a viselkedés és/vagy teljesítményzavarokat előidéző okokat. A tüneteket értékeli a fejleszthetőség és a kompetenciakör szempontjából, illetve kidolgozza a megfelelő módszert az oktatáshoz, a fejlesztéshez. A tanulókat képességük és más szempontok (egyedi tulajdonságaik) szerint csoportba sorolja, s ennek tudatában dolgozza ki nekik a megfelelő képzési, fejlesztési tervet. A speciális program keretében történő fejlődés, felzárkózás folyamatát tanulmányozza és értékeli. A diagnosztikus és terápiás eljárásokat szakmai belátása szerint alkalmazza a hagyományos és alternatív pedagógiai módszereivel, a gyógypedagógia fejlesztő eljárásaival a gyermek problematikájához, személyiségéhez igazodva.

A KIÉGÉS FOGALMA: Ha definiálni próbálnánk: NEM csupán KIMERÜLTSÉG! (A kimerült ember ki tudja pihenni magát) Ezzel szemben a KIÉGETTSÉG olyan állandósuló kimerültség, amelyet az érintettek a szokásos módon már nem tudnak megszüntetni. Nem csak egyén lehet kiégett. (közösségek, intézmények is kollektíve!) A szakirodalom Herbert Freudenberger munkája nyomán 1974 óta használja a kiégés fogalmát, aki szerint az egyén fizikai és lelki erőforrásának kiapadásáról van szó „ez a szindróma krónikus, emocionális megterhelések, stresszek nyomán fellépő fizikai, emocionális, mentális kimerülés állapota, amely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, célok és ideálok elvesztésével jár, s melyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek.” - Ahogyan arról az előzőekben szóltunk a megterhelések, stresszek nyomán fizikai, érzelmi, mentális kimerülés lép fel, ami reménytelenséggel, a célok, törekvések elvesztésével jár. Csökken az önértékelés, a munka eredményessége, nő a mások iránti negatív beállítódás. Az érzelmi katasztrófához testi tünetek is társulnak: kimerültség, krónikus fáradtság, fejfájás, alvászavarok. Gyakori, hogy apróbb fertőzések is gyötrik az illetőt, s fekélyek, emésztési zavarok is kialakulhatnak. 5 tünetcsoportot lehet megkülönböztetni:

1. Pszichés tünetek:
   • emocionális tünetek: reménytelenség és tehetetlenség érzése
   • az érzelmek kontrollálása felborult: agresszió, dühkitörések
   • az intellektuális képességek zavarai: csökken a koncentrációs képesség és az emlékezőtehetség;
2. Fiziológiai tünetek:
   • állandósuló(testi) feszültségérzés, fejfájás
   • a testi ellenállóképesség (immunitás) csökken;
   • fiziológiai reakciók: pl. magas vérnyomás, szívritmuszavar;
3. Magatartásbeli tünetek:
   • gyakori, kontrollálatlan agresszió
   • a teljesítőképesség, a szakmai érdeklődés csökken;
   • csökken a kezdeményezőképesség, ”felső utasításra” várnak;
4. Szociális magatartás:
   • visszahúzódás, a kollegiális kooperatív kapcsolatok csökkenése
   • a baráti kör elhanyagolása
   • korábbi hobbyk (pl. sport) feladása
5. Problematikus viselkedésformák:
   • elhatalmasodó cinizmus, közömbösség, negatív beállítottság a kliensekkel szemben;
   • a korábbi elkötelezettség elvesztése (dehumanizáció)

Társítható fogalom: SEGÍTŐ SZINDRÓMA Schmidbauer pár évvel később a „segítő szindróma” fogalmát írta le a „Der Hilfhose Helfer” című művében, miszerint a segítő – rejtett módon- saját ingatag pszichés egyensúlya helyreállítására törekszik a szociális segítésen keresztül, ami merev életformává alakul. A pályaválasztás és a hivatása alapvető motivációja az öngyógyítás. (Fekete, 1991) Schmidbauer (1977) nevéhez fűződik a helfer szindróma (kényszeres segítés) definiálása, mely elsősorban a segítő foglalkozásúak jellegzetes tünetcsoportja. Lényege, hogy a szakember saját ingatag pszichés állapotából fakadóan mások segítésében látja önmegvalósítását, „drogként” használja hivatását, a segített függőségének fenntartásában érdekelt, visszaél helyzetével, mindeközben a privát szférája, magánélete háttérbe szorul. A Helfer szindrómás segítő azért segít másokon, hogy saját érzéseit, szükségleteit ne kelljen tudatosítania, fél a spontán érzésektől, a segítéssel belső ürességét igyekszik kitölteni. Tagadja, hogy ő maga is segítségre szorul, kerüli az egyenrangú kapcsolatokat, rejtett agressziót tanúsít a segítséget nem igénylőkkel, illetve más segítőkkel szemben. Emberi kapcsolataiból hiányzik a kölcsönösség, magánéletében is előtérbe helyezi a segítő-segített kapcsolatokat. Saját vágyait csak indirekten kommunikálja, többnyire szemrehányások formájában. Külső megerősítésektől függ, ingadozó az önértékelése, mely oda vezethető vissza, hogy gyermekkorában szülei nem ismerték el (korai nárcisztikus sérülés). Típusai:

• A foglalkozás áldozata: segítőként viselkedik a magánéletben is, a szakmai identitása elsorvasztja a magánéletét, mely hosszú távon elviselhetetlen teherré válik, hacsak nincs jelen valamilyen spirituális indíttatás (pl. apácák, szerzetesek esetében).
• Hasítás esetén a munka és a magánélet éles különválasztása történik, a hivatásában határozott, felnőtt segítőből otthon sértett, gyenge kisgyermek válik.
• Perfekcionista: Szakmai ideáljait a magánéletében is igyekszik megvalósítani, nem bocsátja meg magának a kudarcot, állandó megfelelési kényszer gyötri, személyes sikertelenségei a hivatását is megkérdőjelezik.
• "Kalóz": Foglalkozását használja ki, hogy elszegényedett intim szféráját gazdagítsa, szakmai működése során szerez kapcsolatokat, a segítettből könnyen barát, szexuális partner válhat. (Viselkedés-függőség: kodependencia)

A helfer szindrómás segítő a segítettet önállóságának, autonómiájának visszaszerzésében gátolja, így a probléma megszüntetése helyett a probléma megszilárdítása áll érdekében. Gyakori az önsértő viselkedés, öngyilkosság, alkoholizmus, kábítószer fogyasztás. A kényszeres segítők esetében sokkal nagyobb a kiégés kockázata.

AZ EGYÉN HARMÓNIAVESZTÉSÉNEK PREVENCIÓS LEHETŐSÉGEI

1. VÁLTOZÁSBAN GONDOLKODÁS Változással kapcsolatos gondolatok
   • A teknősbéka is akkor halad, ha kidugja a fejét.
   • Ha csak citromhoz jutsz, szeresd meg a limonádét.
   • „Legyen bátorságunk megváltoztatni azt, amin változtatni ell, legyen erőnk elfogadni azt, amin változtatni nem lehet, és bölcsességünk belátni azt, hogy mi a különbség a kettő között.” (Marcus Aurelius)
   • A videojátékok tanulsága: akkor halsz meg leghamarabb, ha egy helyben maradsz.
   • „Nincs állandóbb mint a változás.” (Hérakleitosz)
   • Vagy számolsz a változással, vagy a változás leszámol veled.
2. Gondolataink, hiedelmeink, sémáink megváltoztatása
3. Az aktív (asszertív) viselkedési stílus erősítése
   • aktív, direkt és őszinte,
   • az önelfogadást és mások elfogadását közvetíti,
   • a saját akaratát, szükségleteit és jogait azonos fontosságúnak tartja másokéival,
   • a „győztes – győztes” kimenetelre törekszik,
   • mások meghallgatása, meggyőzése által válik győztessé, így mások önként választják vele a kooperálást.
4. Az érzelemközpontú megküzdés csökkentése A stresszhelyzet által keltett érzelmi reakciók és feszültségek szabályozására, mérséklésére irányul. Célja: megakadályozza a negatív érzelmek elhatalmasodását vagy olyan mértékű hatását, ami az egyén számára negatív következményekkel járna.
5. A probléma-központú coping erősítése: A problémára összpontosít, megpróbálja a helyzetet kezelni, lépéseket tesz a szituáció megváltoztatására. Jellemző a probléma elemzése, alternatív megoldások keresése, a választott megoldás végrehajtása. Az egyén önmagában is megváltoztat valamit, a környezete módosítása helyett.
   • MEGKÜZDÉSI MÓDOK
     1. modell: Érzelem-alapú coping PROMLÉMA/VÁLSÁG - ROSSZ/NEGATÍV ÉRZÉSEK - NEGATÍV CSELEKVÉS/VISELKEDÉS/MEGOLDÁS
     2. modell: Problémamegoldó coping: PROMLÉMA/VÁLSÁG/KRÍZIS - STOP/ÁLLJ/GONDOLKODJ! (racionális alap) - POZITÍV ÁTKERETEZÉS! (nem azt mondom, miért nem lehet, hanem azt mondom: hogyan lehet) ÖTLETBÖRZE - MEGVALÓSÍTHATÓK RANGSOROLÁSA - TERVEZÉS - MEGVALÓSÍTÁS
6. A pályamotiváció és a lelki egészség szinten tartása (Stipkovits 14. dia)

7. A lelki egyensúly 4 alappillére

   • életcél megléte: személyes célok, törekvések, feladatok, melyek fényében értelmesnek érezhetjük az életünket,
   • hatékonyság: az érzés, hogy hatni tudunk a világra (ősbizalom),
   • visszaigazolás: önmagunk számára meggyőző bizonyítékok, hogy tetteink jók és igazságosak,
   • az Én értékes voltának tudata: személyünket mások is elfogadják és értékelik.

   A lelki állóképesség (a valódi önbecsülés) nem ajándék, kitartó önfejlesztő munka eredménye.

8. Az önbecsülés gyakorlatai

9. Stresszt kezelő-, a kiégést megelőző módszerek

   • kondíció (Kocogás, NW)
   • egészséges étkezési szokások
   • kikapcsolódás
   • meditáció/Ima
   • mindfulness-gyakorlatok
   • relaxáció (progresszív)
   • imagináció (sikerek)
   • autogén tréning,
   • jóga (folyamatos izomlazítás)

   Iktasson be napi programjába kis pihenőket: munka – pihenés – munka – pihenés…

   • légzés
   • nevetés, humor, kacagás
   • készítse elő a munkáját
   • teremtsen rendet és nyerjen áttekintést munkájában
10. Pozitív tényezők, védőfaktorok az anómiával szemben (Kopp-Skrabski)
    • Az önbizalom (hatékonyság), az ún. tanult sikeresség, („általában meg tudom oldani a nehéz élethelyzeteket”).
    • Az élet értelmébe vetett hit és a biztos munkahely
    • A vidámság, jókedv jelentős védőfaktor.
    • A pozitív életminőség (férfiak esetében).
    • A jó házastársi kapcsolat férfiaknál.
    • A nőknél a jó családi kapcsolatok.
    • A nők iskolázottsága a férfiak részére.
    • Élethossziglan tartó tanulás (life learning)
11. FLOW
12. LELKIVEZETŐ/LELKI KÍSÉRŐ
13. KÖZÖSSÉGI KONTROLL
14. ÉS MÉG A KÖVETKEZŐK:
    • Tedd, amit szeretsz! Emlékezz vissza, miért szeretted és választottad azt a munkát, amelyet most végzel. Ha még mindig szereted, érezd magadat szerencsésnek és állj vissza a régi pozitív beállítottságodra! Amennyiben már nem vagy túl lelkes, próbáld újraéleszteni a régi elhivatottságot! Ha a próbálkozás után is szenvedsz a munkádtól, vedd sorba, mivel foglalkoznál szívesen, hiszen az élet túl rövid ahhoz, hogy olyan munkát végezz, amit nem szeretsz!
    • Irányítsd a gondolataidat! Mindenkivel előfordul néha, hogy őrült gondolatok cikáznak a fejében. Különösen akkor vagyunk erre hajlamosak, amikor valamiről nincs elég információnk és elkezdünk elméleteket gyártani. Ezek az elméletek pedig leginkább negatívak, és kifejezetten ellenünk irányulnak. A jó hír, hogy meg lehet tanulni a gondolatok pozitív irányba terelését, ez pedig a stresszt is jóval kezelhetőbbé teszi!
    • Építs fel egy belső kört! Ülj le és gondold végig, kik azok, akik feltétel nélkül szeretnek, akik a végsőkig is érted. Kezdd el még jobban ápolni ezeket a kapcsolatokat! Építs fel egy olyan belső kört, amelybe csak azok tartoznak, akik érdek nélkül foglalkoznak veled, és akik a legjobbat akarják neked. Mindennap legalább egyikükkel lépj kapcsolatba!
    • Ügyelj az egészségedre! Mindenki tudja, hogy az egészségesebb, kiegyensúlyozottabb étkezés és egy kis mozgás óriási különbséget jelenthet a közérzet szempontjából. Nem kell itt hatalmas változásokra gondolni, nem szükséges szélsőségesen megváltoztatni az életstílusunkat, de ha mindenben csak egy kicsit elmozdulunk az egészség felé, már tettünk valamit magunkért.
    • Mindennap csendesedj el néhány percre! Könnyen elképzelhető, hogy neked is akkor jönnek a legjobb ötleteid, amikor kipihent és nyugodt vagy. Valószínű azonban az is, hogy ilyen alkalom csak ritkán adódik, hiszen hajlamosak lehetünk mindig nyugtalankodni azon dolgok miatt, amelyeket még „mindenképpen meg kell oldani”. Ajánlatos lenne rendszeresen időt szakítani a relaxálásra – akár csak néhány percig.
    • Használd képzeleted! Az elménk igazán csodálatos dolgokra képes. Higgy benne, hogy képes vagy jó döntéseket hozni és kreatívan megoldani a problémákat. Sokkal több ötletesség lakozik benned, mint gondolnád!
    • Tegyél rendet! Valóban szükséged van arra a rengeteg holmira, amivel körbeveszed magad? Ha rend és tisztaság vesz körül, már csökkentettél valamit a napi stressz-szinteden. A módszer egyszerű: ha veszel valami újat, szabadulj meg valami régitől!
    • Tartsd harmóniában lelkedet! Ez természetesen mindenkinél mást jelenthet. Ha nálad az ima jelenti az utat a felsőbb hatalomhoz, imádkozz, ha spirituális könyvek olvasgatásával szakadsz el a mindennapoktól olvass ilyeneket vagy meditálj! A lényeg, hogy rendszeresen szakíts időt a lelked karbantartására is! Az is sokat segít, ha olyanokkal töltöd az időt, akik kedvesek a szívednek!
    • Mondj köszönetet! Úgy tűnik, hajlamosak vagyunk arra fókuszálni, ami hiányzik, vagy ami rossz az életünkben, ahelyett, hogy arra koncentrálnánk, ami jó, amink van. Próbáld kialakítani azt a szokást, hogy a nap végén legalább három dologért köszönetet mondasz, így a fókusz lassan a pozitívumokra kerül!
    • Fogadd el, ami van! Meg kell értenünk, hogy a dolgok nem mindig úgy alakulnak, ahogyan elterveztük. Ha mindig azt várjuk az élettől, hogy sorban és kiszámíthatóan megvalósuljanak a terveink, hamarosan csalódni fogunk. Amennyiben a nyafogást és a panaszkodást választjuk, csak a szenvedéseinket hosszabbítjuk meg. Ami elé állít minket az élet, azon nem változtathatunk, de a hozzáállásunkon igen!
    • Használd a „hogyant”! A kiégés közeledtének aggasztó jele, hogy az ember minden feladat láttán úgy érzi, nem tudja megoldani, vagy az adott helyzetet képtelen kezelni. A bénító mantrák helyett (úgyse tudom megcsinálni) kérdést kell feltenni: hogyan tudnám megcsinálni? Így könnyebb kreatív üzemmódba kapcsolni és továbblépni.
    • A nagy célokat bontsd kisebb feladatokra! A kiégés gyakran akkor támad, ha túl nagy a feladat, és megrettenünk tőle. Ilyenkor pánikolás helyett érdemes kisebb lépésekben gondolkodni, és feladatról feladatra haladni a végső cél felé. Így nekikezdeni is könnyebb, hiszen a nagy feladatoknál sokaknak már az elején földbe gyökerezik a lábuk, és egyre halogatják a munka megkezdését Még hatásosabb ez a módszer, ha minden kisebb feladat elvégzése után megjutalmazod magad valamivel: ha nő vagy, vedd meg azt a cipőt, amivel már két hete szemezel a bolt kirakatában, ha férfi, menj el a barátaiddal meccset nézni egy sörözőben.
    • Változtass a munkakörnyezeteden! Aki megteheti, ne kucorogjon állandóan az irodában az íróasztala mögött, hanem próbáljon máshonnan dolgozni: a székház előtti parkból, kávézóból, könyvtárból. Ha ekkora környezetváltozásra nincs lehetőség, az irodát kell feldobni virágokkal, vidám képekkel, szeretteink fotóival, bármivel, ami pozitív érzésekkel tölthet fel.
    • Naponta csak három dolgot csinálj! A kiégéshez vezető út a teendők hosszú listájával van kikövezve. Nincs annál frusztrálóbb, ha reggel összeírod a napi teendőket, és estére csak a lista feléig jutottál. Tűzd ki célul, hogy két hétig csak naponta három fontos feladatot végzel el. Ez nagy mértékben csökkenti a stresszt, de csak akkor, ha nap közben nemet tudsz mondani a többletfaladatokra, amelyeket rád akarnak bízni.
    • Kérj tanácsot kívülről! Az embert sokszor annyira maguk alát temetik a feladatok, hogy nem látja a fától az erdőt, pedig lehet, hogy karnyújtásnyira van a megoldás. Amikor úgy érzed, képtelen vagy kezelni a helyzetet, kérdezz meg valakit, akinek adsz a véleményére. Ez lehet egy barát, a főnököd vagy valamelyik családtagod. A külső nézőpont segíthet abban, hogy a helyükre tedd a dolgokat.
    • Találj ki magadnak új hobbit! Ha eddig nem volt hobbid, találj ki egyet magadnak. Ez lehet sport vagy szabadidős tevékenység, esetleg beiratkozhatsz valamilyen kreatív tanfolyamra, de a nyelvtanulás sem rossz ötlet. Így lesz az életednek egy olyan területe, amely örömforrás, és fel tudsz töltődni, hogy több kedvvel végezhesd a munkádat.
    • Talán érdemes munkahelyet váltani! Ez nem a kis lépések közé tartozik, de előfordulhat, hogy nincs más megoldás. Ha úgy érzed, a munkád és a munkahelyed megmérgezi az életedet, érdemes kockázatot vállani, hiszen az egészséged a tét.
    • Lassíts! Ha megteheted, hogy egy ideig kevesebbet dolgozol, ez is jó megoldás. Sok munkahelyen meg lehet beszélni, hogy bizonyos feladatokat átmenetileg mások vesznek át. Szintén segít, ha elintézed, hogy rendszeresen hosszú hétvégéid legyenek úgy, hogy a pénteket és a hétfőt kiveszed. Négy nap alatt már tud annyira regenerálódni a szervezet, hogy kevésbé fenyeget a kiégés. Ezt az időt használd pihenésre, feltöltődésre, tehát munkát és munkahelyi gondokat hazavinni tilos!

„Nem kell minden helyzetből nyertesen kikerülni! Aki ezt a kényszert el tudja engedni, az belsőleg nagyon szabad lesz. Az élet hosszú, bele kell, hogy férjenek veszteségek, összeomlások, újrakezdések is.” Mérei Ferenc